140 (139). ZSOLTÁR. A GONOSZOK ELLEN

140 ¹(A karvezetőnek – Dávid zsoltára.) ²Ments meg, Uram, a gonosz embertől, védj meg a hatalom emberétől! ³Azoktól, akik szívükben gazságot forralnak, egész nap viszályt támasztanak. ⁴Nyelvük élesítik, mint a kígyó, a vipera mérge van ajkukon. ⁵Őrizz meg, Uram, az ártók kezétől, védj meg a hatalom emberétől! Arról tanakodnak, hogy ejtsenek tőrbe, ⁶a kevélyek titkon hurkot vetnek elém. Lábam elé hálót feszítenek, és utamba csapdát állítanak. ⁷Így szólok az Úrhoz: Istenem vagy, hallgasd meg, Uram, hangos imámat! ⁸Uram, Istenem, hatalmas támaszom, te őrzöd fejemet a küzdelem napján. ⁹Ne szolgáltass ki, Uram, a gonosz vágyának, ne engedd, hogy terve sikerüljön! ¹⁰Akik körülvesznek, fejük ne hordják fenn, ajkuk gonoszsága őket magukat érje! ¹¹Hullasson rájuk tüzes esőt, taszítsa őket szakadékba, hogy többé ne keljenek föl. ¹²Az álnok nyelvű embernek nincs maradása a földön, a baj hamar utoléri az erőszak emberét. ¹³Tudom, hogy az Úr megvédi a gyengének jogát, és igazságot szolgáltat a szegénynek. ¹⁴Igen, az igazak áldják majd nevedet, s az ártatlanok színed előtt laknak.

KNB SZIT STL BD RUF KG

Előző zsoltár Következő zsoltár